Kezdőlap    Cikkek, fordítások

Zenittükör, zenitprizma

A zenitprizma, vagy zenittükör egyes távcsőtípusok esetében nagyon fontos kiegészítő, hiszen nélküle a refraktor és Cassegrain-rendszerű (tehát a Schmidt- és Makszutov-Cassegrain is) távcsövek használata, pontosabban az okulárba tekintés meglehetősen kényelmetlen tud lenni. Ha magasan az égbolton, a zenit környékén próbálunk meg nézelődni, zenittükör hiányában bizony igencsak nyak- és deréksajogató élményben lehet részünk mivel a távcső alá kellene "feküdni" a belenézés érdekében. A zenittükröt a távcső okulárkihuzatába helyezzünk az okulár helyére, ezáltal a főműszerből kilépő fényutat 90 fokkal eltériti, kényelmesebbé téve a megfigyeléseket.

Legtöbb esetben 30.8 mm-es (1.25") kihuzatú zenittükröket használnak, de a nagyobb távcsövek 2"-es változatú fogadására is képesek.

A zenittükröknek két fontos paramétere van: az egyik (és talán fontosabb) a tükör felületi pontossága, a másik a fényvisszaverő képessége. Mivel a távcsőben látott képet sok esetben a zenittükrön keresztül nézzük, ezért egy közel tökéletes optikát a gyenge zenittükör "elronthat". Törekedjünk arra, hogy a zenittükör felületi pontossága legalább lambda/8 legyen. A fényvisszaverő képesség behatárolja a zenittükörben fellépő fényveszteséget. Általában 88-90%-körüli érték jellemzi az "belépő-kategóriájú" tükröket, de a legprofibb változatok speciális bevonatuknak köszönhetően a fény 99%-át visszaverik.